Zemplén vármegye (lat. comitatus Zempliniensis), 11. sz. – (1949. dec. 31.) 1950. márc. 16: közigazgatási terület a Magyar Királyság (1946–49: Köztársaság) ÉK-i Felvidéke határvidékén, a Tisza jobbparti részén. – É-on →Galicia (1919–39, 1945–49: Csehszl., 1939–49: SZU), K-en →Ung vármegye és →Szabolcs vármegye (a Tisza választotta el Szabolcstól), ÉNy-on →Sáros vármegye (1939–45: Szlovákia), DNy-on →Abaúj vármegye és →Torna vármegye (1881–1919: Abaúj-Torna) vármegye, D-en Borsod vármegye határolta (csizma alakját a kezdetektől Mo. földarabolásáig megtartotta). É-i része és Ny-i határszéle hegyes, K-i és D-i része lapályos. É-i határszélén a K-i Beszkidek hegycsoportja (1300 m. tszf.), a Ciróka völgyén túl a Vihorlát-hegység (1074 m. tszf.) É–D-i irányban a sárosi és abaúji határszélén az Eperjes-Tokaji hg-hez (1950 óta Zempléni hg. néven tanították) tartozó Simonka-csoport (1092 m.), melyet a Dargó-hágó (475 m.) választott el a bortermő Hegyaljától (749 m.), mely Tokajnál a Nagyheggyel (516 m.) az Alföld szélén véget ér. Itt a Tisza egyik legfontosabb átkelőhelye alakult ki. E hegylánctól K-re az Ondava, Tapoly és Laborc patakok lapálya az Alföld ÉK-i öble; a Bodrog és Tisza közti része a Bodrogköz, a Szerencs és Tisza közti része Harangod és Taktaköz. Legnagyobb folyója a D-i határát jelölő Tisza, a Laborc, Ondava és Latorca egyesüléséből létrejött, vele párhuzamos jobboldali mellékvize a Bodrog; DNy-i határfolyói a Sajó, a Hernád és a Takta, Tokaj alatt ömlenek a Tiszába. – Honfoglaláskori hagyomány, hogy Zemplén várában fogadta Árpád nagyfejed. Zalán követeit. Győrffy György (1917–2000) tört.írónk szerint a 45 legrégibb, állam- és egyh.alapításkori vm-énk egyike. Plébániáit kezdettől az egri ppség keretében szervezték (egyik legrégibb emléke a karcsai tp.). 1110 k. Könyves Kálmán (ur. 1095–1116). a tarcali gyűlésen fölülvizsgáltatta I. (Szt) István törv-eit, és kiadta 1. törv.kvét. III. Béla (ur. 1172–96) idejében alapították a premontrei →leleszi Szent Kereszt prépostság, ekkor már állott Karcsán a román stílű (2010: ref.) tp. 1201: Imre (ur. 1196–1204) meghatározta a (sáros)pataki vendégek (→hospesek) kiváltságait. II. András (ur. 1205–35) leánya, (Szt) Erzsébet szülőhelyét a pataki vár egyik terméhez (utóbb kpna) köti a szájhagyomány; Gertrúd kir-nét (kinek szívét a leleszi tp-ban helyezték el) 1213. IX. 28: a kövesdi várban ölte meg Bánk bán. 1241: a tatárok (mongolok) →Rogerius szerint a Bodrogközt földúlták; a döntő csata színhelyét, Muhi pusztát, ~ D-i csücskétől a Sajó választja el. IV. Béla (ur. 1235–70) az elpusztult «castrum de Satureleu» helyébe alapította [Sátoralja]Újhelyt (melynek V. István ifjabb ki. 1261: városi rangot adott), ő hozatta be a telepeseket Itáliából, s telepítette le [Olasz]Liszka és [Bodrog]Olaszi környékén, akik kir-i vincellérként betelepítették szőlővel Tokaj-Hegyalját. ~ben Patakon, Tokajon, Tállyán várakat építettek. IV. Béla leánya Anna hgnő serege, 1264. VIII: bevette Patak várát, elfogatta testvére, István ifjabb kir. nejét, Kun Erzsébetet és gyermekeit (köztük László hg-et) és Turul (Turóc) várába vitette őket. 1285. I–II: a tatár újabb betörése végigdúlta ~t és környékét, Aba Amadé majd a regéci csatában Baksa nb. György is sikerrel harcolt ellenük. IV. (Kun) László (ur. 1272–90) a föllázadt Baksa nb. Györgyöt és rokonait 1290. IV. 29: megfosztotta a leleszi prem. prépostság kegyuraságától. Május közepén a Balog-Semjén nb. Mihály fia István elfoglalta Kőrévet (Tokajt), a lázadó Aba nb. Amedé várát. 1311. IX: Aba Amadé tart.úrat a fölkelt kassai polgárok meggyilkolták. X. 3: a polgárokkal kötött egyezségben az Amadé-fiak ígérték Zemplén és Ung vm. visszaadását I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307–42) kir-nak, de 1312. III: megtámadták Patakot; uralmuk a környéken VI. 15: rozgonyi vereségükkel véget ért. 1317: az Amadé-fiak és a zemléni Petenye fia Péter Szepsi mezőváros ellen támadó csapatait a kir-i hadak visszaverték, a Drugethek őse, a kir. seregét vezénylő Drugeth Fülöp elfoglalta Borostyánt, (Bodrog)Szeget és Barkót. A homonnai Drugethek az 1330-as években már 8 várat birtokoltak. A kir. Kassa polgárainak 1319. IV. 9: ~ és Abaúj vm-re vámmentességet adományozott. Ebben az időben alakult ~ nemesi vm-vé. 1332–37: a →pápai tizedjegyzék korában a zempléni és zombori főesp-ség, a darnói prép-ság (Darnó hegyen) és Toronyán, Újhelyt, Terebesen, Varannón, Homonnán pálos-ktor irányította a hitéletet. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–82) korában ~ben kb. 400 közs. létezett, Patak 1355: kir-i városi rangot kapott. 1347–49: a „nagy halált” követően a mohácsi vészig 1360, 1374, 1380–82, 1400, 1438, 1441, 1468, 1475, 1479–80, 1482, 1494–97, 1509, 1520: években pusztított pestis Mo-on. – Koriátovics Tódor (14–15. sz.), Novgorod hg-e és Podólia fejed-e – akit Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387–1437) kir-unk a lengy-ek ellenében támogatott – 1389 táján népes szláv csoporttal beköltöztette Mo-ra. 1395 után neki adományozta a munkácsi uradalmat, melyen a vele tartó ruténség (ruszinok) nagyobb részét, Homonna körül, a Krajnyán és (Sátoralja)Újhely környékén letelepítette, akik a folyó- és patakvölgyekben irtásain falvakat építettek. 1429: Patak sz. kir. városi rangot kapott, de nemsokára a Pálócziaknak adományozta. A huszita mozgalmak idején 1446. IX. 13: az országnagyok Budán megállapodtak →Giskra János főkapitánnyal, és zsoldosai fizetésére 3 évre átengedték többek között Abaúj, Sáros és ~ kamara hasznát és a harmincadokat. →Hunyadi János (1407 k.–1456) tör. elleni szerbiai hadakozása idején 1454. XI: az ÉK-i vm-k nemesei Terebesen elhatározták, hogy az országrész husziták elleni védelmére sereget állítanak, melynek költségeire 11 vm-ben telkenként 1/4 aranyforint adót szednek. A cseh huszita rablók garázdálkodása ~ben kb. 25 é. tartott; az uralmuk alatti földekre szlávok (csehek, lengy-ek, stb.) települtek akik egyes területrészeket eltótosítottak. Patak és Végardó között az 1458. IX. 1: vívott csatában Magyar Balázs, Rozgonyi Sebestyén és Simon kb. 2000 főnyi csehet, vezérükkel Axamittal együtt levágtak. Patakot, Újhelyt, Kövesdet, Gálszécset (Rozgonyi Simon élete árán) és Homonna várát visszavívták. A csehek ~ sárosi határhegység erdőségeiben hegyi rablókként garázdálkodtak 1462: meghódolásukig, midőn I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458–90) Giskrát az orsz. rendjei közé iktatta, a cseheket a törökök ellen zsoldjába fogadta (→fekete sereg).1459. VII. 18: a tokaji uradalmat I. Mátyás Szapolyai Imre kincstartónak adta. – A Hunyadiak korában ~ várai és kastélyai (mind a Tisza jobbparti vidékén): Abara (első említése 1471 e.), Barkó (14. sz. eleje), Borostyán (1355), Butka (1489 e.), Csicsva (1350), Céke (1407), Felcseb (1457), Homonna (1449), Jeszenő (1328), Kékmező (1408), Kövesd v. Nagykövesd (1438), Monyorós (1463), Nagymihály (1345, ekkor még Ung vm-ben), Patak v. Nagy-Patak (1262), Pazdics (1403), Ráska (1485), Sólymos (1378), Szécs (1447), Sztropkó (1408), Tálya (1413), Terebes v. Parics (1387), Tokaj (1433), Újhely (1390) és Varannó (1472) – Városai: Abara (első említése 1318), Helmec (1332), Homonna (1332), Kövesd (1283), Lelesz (1369), (Olasz)Liszka v. Liska (1332), Nagymihály (1332), Patak (1324), Szécs v. Gálszécs (1332), Sztropkó (1408), Tálya (1332), Tarcal (1398), Terebes (1332), Tokaj (1371), Tolcsva (1332), Újhely (1261), Varannó (1332) és Zemplén (1332). Hegyalján a városok Újhelytől Tokajig láncot alkottak, ~ben ekkor 493 falut ismertek. Balázslapos, (Sáros)Patak-Szomor és Tokaj helynevei székely telepek előfordulását sejtetik. A legnagyobb birtokosok a Drugethek, a Ráskaiak és a Rozgonyiak. – A borkereskedelem fő bevételi forrásá vált Hegyalja vidékén, a szőlőbirtokot szerzett városi polgárok maguk szállították, értékesítették boraikat, Patakról, Újhelyről, Liszkáról, Göncről fiaikat a krakkói, bécsi, stb. egy-eken taníttatták. – 1471. X: kitört a Perényi-féle lázadás. A trónkövetelő Kázmér lengy. hg. 12.000 főnyi haddal ~be tört, a Hegyaljáig hatolt, de Szapolyai Imre nádor csapatai indulásának hírére, Tokaj vidék földúlása után, kb. 2000 hordó bort elrabolva, visszahúzódott Kassa alá, melyet újból ostromolni kezdett. 1473: Perényi unszolására Kázmér lengy. hg. Terebest megszállta, Mátyás kir. serege XII. 6: Nagymihálynál az elfogott 250 lengyelt a várőrség elrémítésére fölakasztotta. A sikeres várostrom előtt a várból Csupor Miklóst, Mátyás alvezérét lelőtték, ezért a védőknek nem kegyelmeztek. Homonnát őrsége szabad elmenetelért és 2000 forintért átadta Mátyásnak; a határmenti Modrát és Bukócot is visszafoglalták. A Mátyás halálát követő viszálykodásban, 1491. őszén János Albert lengy. hg. csapata bevette Sztropkót, földúlta Tokajt, de a Szapolyai István vezette kir. sereg elől visszavonult. Ezidőben a pataki pléb. isk-jában már oktattak. 1494–95: a kincstári bevételekről és kiadásokról →Ernuszt Zsigmond kincstartó pécsi pp. készített számadása szerint ~ 509 helységében, 6127 porta volt (a helységenkénti portaátlag 12; Mo-on kb. 250.000 adózó portáján 12,96). – →Bakócz Tamás érs. a tör. ellen 1514. IV. 9: kihirdetett kereszteshad szervezését a ferencesekre bízta, de abban a toborzás V. 15: leállítása után közreműködtek világi papok is. Illés tolcsvai plnos, még május közepén is toborzott Patak környékén, épp úgy mint Mészáros Lőrinc megyaszói keresztes vez. [a paraszháborúban vsz. 3 ilyen nevű szerepelt]. VI: Újhelyt a pálosok Szt Egyedről nev. ktorát, az ágostonosok Szt István kir-ról nev. ktorát a keresztesek földúlták, az okl-eket szétszórták v. elpusztították, hasonlóan a Tokaj melletti Zombor faluban a velezdi Kövér család, Ladamócon a kisnemesi családok birtokjogi iratait is, stb. Bizonytalan hírek szerint Patak várát elfoglalták. VI. végén Rozgonyi István, Pálóczi Antal alispán Homonnai János várkapitány Homonnán tanácskoztak. E zavarokon kívül a parasztháború összecsapásai nem ~ben zajlottak (a borvidékek: Sopron, Pozsony, Pilis vm. népe nem vett részt), arról sincs adatunk, hogy a gyér szláv jobbágyság a paraszthadakhoz csatlakozott volna. 1520: Patakon az egyh-i isk. mellett világi (triviális) isk-t szerveztek, ahol a →hét szabad művészetet alapfokon oktatták. – 1526. VIII: a mohácsi csatában ~ urai 353 főnyi csapattal vettek részt, utána →Szapolyai János erdélyi vajda, Regéc, Tokaj és Tállya ura, Tokajba 1526. X. 16: gyűlésre hívta össze a nemeseket, akik innen tűzték ki XI. 5-re Székesfehérvárra a királyválasztó ogy-t, ahol Szapolyait meg is választották. Tokaj ezután Felső-Mo. kapuja, révjén át vezetett a hadak útja a Tiszántúlra és Erdélybe, s viszont. – A kat. Egyh. a parasztháború és a mohácsi vész utáni évtizedekben kezelhetetlen válságba került. ÉK-Mo-i javait lefoglalták, birtokait kisajátították, szerzeteseit pl. Patakról, elűzték. A reformáció kínálta gyarapodás miatt is a főurak, a polgárok, a jobbágyok sokasága tért át az új hitre. Külf-ön tanult papok nyomtatott prédikációi terjesztették az új vallást, így ~ Mo. egyik művelődési közp-jává vált. A nemzeti és a lelkiismereti szabadság mozgalma itt társult először: Újhely, Patak, Terebes, Homonna, Gálszécs, Cigánd, Tarcal stb., ekkor még módos és m. lakossága papostul fölvette a ún. magyar hitet. Első prédikátoraik: Siklósi Mihály (1510?– 1549?), Sztáray Mihály (152?–1575), Kopácsy István (151?–1568 k.) áttért papok; Gálszécsi István (150?–1543 k.) és Cziráky Márton Wittenbergában M. Luthertől tanulták az igehirdetést. – I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) hadvezére N. Salm, 1527. IX. 27: Tokajnál szétszórta I. (Szapolyai) János (ur. 1526–40) seregét. L. Vels serege 1537. VI. 8: megtámadta a Felvidéken Szapolyai birtokait, de támadása Tokajnál elakadt. XII. 30: az ellenkir-ok megbízottai Patakon újra kezdett béketárgyalásai után 1538. II. 24: kötött →váradi béke megosztotta Mo-ot a birtokolt ter-ek szerint: Ferdinándé a Kir-i Mo. (35 vm.), amely uralma alatt maradt: Somogy, Zala, Vas, Sopron, Veszprém, Győr, Moson, Komárom, Pozsony, Esztergom, Nyitra, Bars, Zólyom, Hont, Trencsén, Túróc, Árva (e vm-ket nevezték utóbb gyűjtőnéven Alsó-Mo-nak), Nógrád, Gömör, Torna, Heves, Borsod, Abaúj, ~, Sáros, Szepes, Liptó, Ung, Bereg, Máramaros, Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Kraszna és Közép-Szolnok (utóbb gyűjtőnéven Felső-Mo.). ~ népesebb városai ekkor: Újhely, Homonna, Tarcal, Varannó, Liszka, Tokaj, Tállya, Patak; főbb birtokosai a Perényiek, a Homonnaiak és a Báthoriak. 1541. IX. 13: a felsőmo-i vm-k részgyűlésén Tokajban Perényi Péter és Serédi Gáspár főkapitányok Bebek Imre és Balassa Imre I. Ferdinándhoz pártoltak. 1544: →Fráter György Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ung és ~kel II. (Szapolyai) Jánost [János Zsigmond erdélyi fejed-et, ur. 1556–71] ismertette el kir-uknak; ~t ezután a hét felsőmagyarországi vármegye egyikének számították. Az igazságszolgáltatást s a kir. törvényszék működését szabályozó 1548: 19. tc., Somogy, Zala, Vas, Sopron, Veszprém, Győr, Moson, Komárom, Pozsony, Esztergom, Nyitra, Bars, Zólyom, Hont, Trencsén, Turócz, Árva (Alsó-Magyarországnak), Nógrád, Gömör, Torna, Heves, Borsod, Abaúj, ~ Sáros, Szepes, Liptó, Ung, Bereg, Máramaros, Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Kraszna és Közép-Szolnok (Felső-Mo.) vm-ket mondta kir-i tulajdonú vm-nek; az 58. tc. eltörölte azokat a harmincadokat – köztük a varannóit – amelyeket Fráter György állítatott. 1548: Perényi Gábor, Patak földesura átszervezte a városi isk-t, első tanára Siklósi Mihály, 1549: Kopácsi István. 1557: 6. tc. a végvárakhoz (az aratás és a szüret idejét kivéve) 6 napi ingyen munkára rendelte a jobbágyokat ~ és Torna vm-ékben Kassát erősítették. 1562: a tiszáninneni tarcali prot. zsinat a kálvini irányzatot fogadta el. 1565. II: L. Schwendi kassai főkapitány – aki 10 napi ostrom után elfoglalta János Zsigmond erdélyi fejed-től Tokaj várát – szőlővesszőket vitt a Hegyaljáról elzászi szülőföldjére (telepítvényéből készítették a 21. sz-ig Tokaj d'Alsace borfajtát), ezidőben Balassa Menyhért elfoglalta Szerencset. – 1570 k. ~ becsült népessége kb. 75.000 fő, népsűrűsége 12/km², I. (Habsburg) Miksa (ur. 1564–76) a Szepesi Kamarát 1571. IX. 16: utasította, hogy Tokajnál építtessen állandó hidat (a hídépítés elmaradt). 1581: ~ lakossága becslés alapján 52.000 vagy 82.000 lehetett. A drinápolyi béke nyugalmas évei 1568–93: tartottak. 1598: ~ népessége a házösszeírás szerint kb. 72.000 fő. 1601–02: Felső-Mo-on marhavész és pestisjárvány pusztított. Hegyaljáról 1600: kb. 374.00, 1601: kb. 132.000, 1602: kb. 42.000, 1603: kb. 502.000, 1604: kb. 322.000, 1605: kb. 474.000, 1606: kb. 176.000, 1607: kb. 201.000, 1608: kb. 232.000, 1609: kb. 152.000, 1610: kb. 50.000, 1611: kb. 149.000, 1612: kb. 156.000, 1613: kb. 232.000, 1614: kb. 98.000, 1615: kb. 130.000, 1616: kb. 221.000, 1617: kb. 60.000, 1618: kb. 60.000, 1619: kb. 117.000 liter bort szállítottak Lengyo-ba. A borkereskedést az időjárás, a járványok és háborúskodás befolyásolta. – A 17. sz. elején 2 ~i köznemesi család emelkedett ki: a bocskói és kismarjai Bocskai és a felsővadászi Rákóczi család, melyek ezen évszázadban döntően befolyásolták a m. politikát. A →tizenötéves háború után 1603: becslés szerint ~ben 10.293 adóköteles portából 3304 (32,1 %) maradt. 1604. IX. 8: Gálszécsen Felső-Mo. rendjeinek részgyűlésén bejelentették, ha a kir. nem vonja vissza a törvénytelenül betoldott, a prot-ok elleni töv-eket megerősítő 22. tc-et, ellenállnak. A fölkelt rendek 1605. IV. 20: Szerencsen Bocskai Istvánt (1557–1606) Mo. fejedelmévé választották, kimondták a r. k. és a prot. felekezetek egyenjogúságát; IX. 14: a medgyesi ogy-en Erdély fejed. székébe iktatták. A →bécsi béke után, 1606. III. 22: több mint egy éves ostromzárat föladva, Tokaj várát védői átadták Bocskai megbízottainak. I. (Habsburg) Rudolf (ur. 1576–1608) IX. 24: okl-ben biztosította Bocskainak és fiúutódainak Erdélyt, a →Részeket, Tokaj várát tartozékaival, Tarcal, (Bodrog)Keresztúr és (Olasz)Liszka mezővárosokkal. 1607: az erdélyi fejed. választás zavarai közben II. 19: Tokaj várának őrsége hűséget esküdött I. Rudolfnak. A hajdúk kiváltságaik akadályozásáért 1607. XI: táborba szálltak, XII. 10: Szerencsen még eredménytelenül tárgyaltak Felső-Mo. rendjeivel, de XII. 31: 50 napos fegyverszünetet kötöttek; 1608. II. 6: Báthori Gáborral (1589–1613) megegyezve, őt az erdélyi fejed-i székbe segítették. 1609. VI. 1: Rákóczi Zsigmond özvegye, Telegdi Borbála és fiai hajdúszabadságot adtak Szerencs és Tarcal mezővárosoknak. 1613: Homonnán kat. isk-t alpítottak (amelyet 1640: Ungvárra telepítettek). 1616: Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna (1600 k. –1660) házasságával a Rákóczi család lett Felső-Mo. leggazdagabb birtokosa. 1619. XI. 21: Homonnai Drugeth György Lengyo-ból kb. 8000 zsoldossal betört Mo-ra, XI. 23: Homonnánál szétszórta Rákóczi György csapatát – ezzel Bécs alól elvonulásra késztette Bethlen Gábor seregét – XII. 4. Abafi Mihály tokaji kapitány (Kis)Szebennél csatát nyert, a betolakodókat visszaűzte Lengyo-ba. 1621. I. 8: készült a pataki 3 tagozatú isk. első kvtári szabályzata; 1623. VIII. 1: a kvtár leltárában 311 kvet írtak össze. 1621. XII. 31: a →nikolsburgi békében Bethlen Gábor erdélyi fejed. (ur. 1613–29) biztosította a 7 felsőmo-i vm-t: Szatmárt, a hasonnevű erősséggel, Szabolcsot, Ugocsát, Bereget, ~t, Borsodot, Szendrő kivételével és Abaújt Kassa városával, összes régi területükkel és határaikkal, a teljes bírói és igazgatási hatalommal élete végéig, s ezen vmi várak fönntartására II. (Habsburg) Ferdinándtól évi 50.000 ft-ot. 1623: Felső Mo-on rendkívüli hideg időjárás és pestisjárvány pusztított. 1629: Bethlen halála után neje, Brandenburgi Katalin (ur. 1629–30) engedélyével a 7 vm. visszacsatolására kirendelt kir-i biztosok 1630. I- tól dolgozhattak; emiatt is az erdélyi ogy. a fejed. c-ről lemondatta. 1630. IX. 9: Tokajnál a hajdúk megállították a kir-i sereget; a pataki egyezség után a kolozsvári ogy-en IX. 28: erdélyi fejed-mé választották I. Rákóczi Györgyöt (ur. 1630–48), aki 1638. VIII: Patakon betűöntő műhelyt létesíttetett. Hegyaljáról 1638: kb. 200.000, 1639: kb. 190.000, 1640: kb. 184.000, 1641: kb. 83.000, 1645: kb. 71.000, 1649: kb. 205.000, 1655: 55.000, 1658: 5.000, 1661: 45.000, 1665: 88.000, 1670: 104.000, 1675: 12.000, 1680: 5.000, 1685: 23.000, 1690: 33.000, 1699: 15.000 liter bort szállítottak Lengyo-ba. 1640 k. becsült népessége kb. 94.000 fő, népsűrűsége 15/km². 1640–56: korszerűsítették a pataki vár erődítéseit. 1644. V. a kir. hadai földúlták Szerencset. X. 1: Tokajban Felső Mo. vm-i részgyűlésén összeállították III. (Habsburg) Ferdinándnak (ur. 1637–57) küldött, főként vallási sérelmeiket tartalmazó békeföltételeiket, 1645. XII. 16: a szabad vallásgyakorlatot és tp-használatot biztosító →linzi béke Rákóczi személyes birtokaként elismerte Tokajt és Tarcalt minden tartozékával és élethossziglan a 7 felsőmo-i vm-t, melyek 1648. X: eljárás nélkül visszakerültek a kir-hoz. 1650. X: →Comenius (Szeges) János [Sáros]Patakon telepedett le (a főiskolán XI. 25–1654. VI: tanított), ahol XI: a Lorántffy Zsuzsanna alapította nyomdában Renius György dolgozni kezdett, s ahol 1652: megjelent Comenius: Eruditionis scholasticae 1–3. köt-e. 1655. XII. 27: II. Rákóczi György. erdélyi fejed. (ur. 1648–60) mint földesúr hajdúszabadságot adott a Bőcsbe telepített hajdúknak. 1657: a Németalföldről hazatért Pósaházi János a pataki főisk. tanára (Descartes-el vitázó Philosophiae naturalis c. művét 1667: adta ki). I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657–1705) a pataki ref. főisk. ellensúlyozására a kassai főisk-nak 1660: egy-i rangot adott. 1662: Abaúj, Szepes, Sáros, Gömör, Borsod, Torna, Ung, Bereg, Ugocsa és ~ vm-ben, noha elegendő élelmet adtak Montecuccoli hadainak, a zsoldosok szörnyű pusztításokat és kegyetlenségeket követtek el, a lakosság nagy ter-eken éhezett v. elvándorolni kényszerült. I. Rákóczi Ferenc (a családi vagyon egyetlen örököse) Patakon 1666. III. 1: tartott esküvője →Zrínyi Ilonával, az ellenzéki nemesség találkozója is volt. Rákóczi, aki Patakon ellenzéki tanácskozást tartott, 1670. IV. 10: elfogatta Rüdiger Starhenberg tokaji várparancsnokot. Ennek híre kirobbantotta a felsőmo-i fölkelést. IV. 12: kb. 6000 fölkelő eredménytelenül próbálta elfoglalni Tokaj várát. V. 1: a fölkelők tállyai gyűlésén, Apafi Mihály támogatást visszautasító üzenetére, →Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc IV. 17: elfogatásának hírére elhatározta a fegyvernyugvást. Rákóczi várait, VI. 24: Patakot is, a cs-iak megszállták; XII: birtokain a mezővárosok prot. tp-ait, Rákóczi és anyja, Báthory Zsófia parancsára a kat-nak adták. Rákóczi 400.000 ft. váltságdíjért kegyelmet kapott. Lipót 1671. III. 21: a Mo-on állomásozó katonaság kb. 870.000 ft-os költségét Mo-ra hárította. Patakról mint földesúr elűzte a prot. diákokat, a ref. koll. a jezsuitáké lett. A Petróczi István vezette s a Részeken gyülekezett bujdosók 1672. VIII: elfoglalták Ónodot, Tokajt és Szendrőt. 1679: pestisjárvány pusztított Felső-Mo-on. Ez évben →Thököly Imre állt a bujdosók élére, kisebb csapataival portyázva a túlerő elől a török ellenőrizte vidékre menekülhetett. 1681: 26. tc. ~ 2 településén a véghelyeken (Tokajban) megengedte, hogy a meglévőkön kívül, a prot-ok tp-ot és isk-t építhessenek maguknak (→artikuláris helyek). 1682: a kurucok bevették Tokajt, XI. 19: a bécsi fegyverszünet Thökölynek biztosította Felső-Mo-ot a Garamig s a Tiszán inneni vm-ket; Thököly visszaadta a pataki főisk-nak 1671. VIII: elkobzott javait. 1683. V: fejed-i gyűlést tartottak Tállyán a hadsereg ellátására. 1685. IX. 29: kuruc őrsége föladta Tokaj várát, X: Szerencset, a Felső Tiszavidék kisebb várait a cs-iaknak. X. 21: a Patakra bevonult Caprara generális biztosította a ref. főisk. működését és javait, amit jezsuiták megszüntettek, a diákság Kassára bujdosott (1703. XII: tértek vissza). Állandósultak a prot-ok birtokainak elkobzásai. – 1694/95: a bécsi udvar a →visszafoglaló háború költségeire 110.000 ft adót szedetett be, ehhez járult még a katonai adó, a gabonszállítás, az előfogat állítás, s az elhelyezett kb. 3500 katona élelmezése. 1696. XII. 1: a kir. a katonai ellátás megszervezésére Felső-Mo. biztosává nevezte ki gr. Bercsényi Miklóst. A cs-i katonaság téli elszállásolásának terhét a prot-ok elleni zaklatásokkal súlyosbították. 1687: Hegyalján hűtlenségi perbe fogták a nagy szőlőbirtokosokat, akiktől ezzel elrabolhatták javaikat. 1697. VI. 30: a [sátoralja]újhelyi vásáron kuruc szegénylegények szétszórták a sokadalmat vámoló cs-iakat, VII. 1: a Tokaji Ferenc kuruc hadnagy és Szalontai György végardói bíró vezette hegyaljai fölkelők éjszakai rajtaütéssel bevették Tokaj és Patak várát, cs-i őrségét levágták. VII. elején Szerencsen megpróbálták vezérüknek II. →Rákóczi Ferencet megnyerni, de ő családjával Bécsbe menekült. Bőcsnél A. Ritschau br. vértesei szétszórták a fölkelőket, akik VII. 11: a hangodi csatát is elveszítették. VII. 16: a Tokaj ellen vonuló cs-iak főldúlták Tarcal városát, VII. 20: elfoglalták Tokajt, VII. 23: Patakot. VIII. 5: árulással elfogták Tokaji Ferencet, de a mozgalom tovább terjedt. Hegyaljáról 1701: 14.000, 1703: 25.000, 1704: 6.000, 1705: 5.000, 1711: 365.000 liter bort szállítottak Lengyo-ba. 1703 tavaszán a sp. örökösödési háborúba vitték a hazai cs-i csapatokat, 1703. IX. 2: Orosz Pál kuruc ezereskapitány bevette Patakot, XII. 13: Rákóczi visszaadta a ref főisk- épületeit (1706. I-tól oktattak). IX. 17.–1704. I. 9: ostrom után a cs-iak szabad elvonulásra föladták Tokajt, mely a tiszai só-szállítmányok első elosztóhelye volt, a sókereskedelem jövedelmét hadikiadásokra költhették. X. 15: Károlyi Sándor br. (1668–1723) szatmári főkapitány Lucnál csatlakozott a kurucokhoz, ~ biztos országrészük lett. 1706 őszén erdélyi szász csapattal Rabutin cs-i tábornagy Kassa sikertelen ostroma után visszatérőben fölégette Miskolcot, Mádot és Tokajt. 1710-ig e vidék a Rákóczi-szab.harc gazdasági termelőhelye, ~ben ágyúkereket gyártottak. 1707. VI. 18: az ónodi ogy-en megfosztották a Habsburg-házat a m. tróntól. VIII. 10–22: a Szenátus homonnai ülésén Rákóczi lengyel kir-ságáról, amit I. (Nagy) Péter (ur. 1681–1725) orosz cár ajánlott és a cárral kötendő szövetségről tanácskozott. 1708. XI. 28: a pataki ogy-en törv-be foglalták: azokat a jobbágyokat, akik katonaként kitartanak, kiskorú gyermekeikkel együtt hajdúkiváltágokkal letelepítik, a katonáskodókat és özvegyeiket mentesítették az áll-i adófizetés alól. XII. 19: Patakon hadbírósági ítélettel kivégezték az árulóvá lett Bezerédj Imre brigadérost és Bottka Ádám alezredest. 1708–11: a pestis több mint 300.000 áldozatot szedett Mo-on, amit rettentő marhavész kísért. 1710. XI. 10: Patak várát elfoglalták a cs-iak. 1711. III. 6: Görgei Imre SJ újhelyi házfőn. a főisk. átadására szólította a pataki főisk-t, amit az igazg. megtagadott; V. 27: ideigl. oltalomlevelet kaptak Eleonóra régenskir.nétől. 1714. VI. 20: a jezsuiták ~i karhatalommal el akarták foglalni a főisk-t, de a diákok s a lakosság ezt megakadályozta. Hegyaljáról 1712: 385.000, 1713: 491.000, 1714: 339.000, 1715: 426.000, 1716: 443.000, 1717: 440.000, 1718: 537.000, 1719: 668.000, 1721: 724.000, 1722: 599.000, 1723: 855.000, 1724: 142.000, 1725: 903.000, 1726: 969.000, 1727: 1.112.000, 1727: 1.164.000, 1729: 788.000, 1730: 787.000, 1731: 650.000, 1732: 882.000 liter bort szállítottak Lengyo-ba. A hegyaljai bor fő piaca Lengyelo. maradt, de Tokajban az oroszok is saját borvizsgáló biz-ot tartottak. – 1721: ~t a 7 felsőmo-i vm közé sorolták. Az 1723: 31. tc-kel létrehozott 4 ker-i tábla ~t Eperjes székhellyel Szepes, Sáros, Abaúj, Ung, Gömör, Heves és Külső-Szolnok, Borsod és Torna vm-vel együtt a tiszáninneni ker-be (ter. 692,6 mf²) osztotta. A vármegyeház-építési kötelezettség a székhely véglegesítését is szolgálta, ~ székhelye Újhely lett. – 1734. XI. 5: a bodrogkeresztúri ref. zsinat kialakította a ref. egyh. szervezeti beosztását: a 4 egyh.ker-et, 50 esperességgel és 1258 egyh.közs-gel. 1737: Tokajban r. k. gimn-ot nyitottak (1789: áttelepítették Újhelyre). A kipusztult vidékekre főként r. k. szlávokat és ném-eket telepítettek. 1750-től Trautson hg sárospataki uradalmába több hullámban (Hercegkút, Károlyfalva, Rátka) ném-eket telepített. – ~ ter-ét II. József (ur. 1780–90) közigazg. reformja érintetlenül hagyva a Szepes vm-t s a 16 szepesi várost, Abaújt, Tornát összefogó kassai ker-be osztotta. 1785–87: ~ ÉK-Mo legnépesebb vm-je, (26 mezővárosa): Butka, Erdőbénye, Gálszécs, Homonna, [Bodrog]Keresztúr, Királyhelmec, Kispatak, Lelesz, Liszka, Mád. Megyaszó, Nagymihály, Nagypatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Szinna, Sztára, Sztropkó, Tarcal, Tállya, Terebes, Tokaj, Tolcsva, Varannó, Zemplén, Zombor), 418 faluja, 8 pusztája 29.888 házában, 38.765 családjában, 209.216 fő élt, ebből 361 pap, 4928 nemes, 97 tisztviselő, 1181 polgár, 14.554 paraszt, 14.942 polgár és paraszt örököse, 22.209 zsellér, 22 szabadságolt katona, 6023 egyéb, 38.892 a 17é. aluli fiú. – 1790 után Galíciából – Lemberg, Tarnopol – folyamatos zsidó bevándorlás kezdődött, akik fokozatosan megszerezték az italmérési jogot. 1793: elsőként hazánkban a pataki ref. főisk. m. jogi tanszéket szervezett. I. Ferenc (ur. 1792–1825) a fr. háború folytatásához ogy-en kívül, újonc-, termény- és pénzadományokat kért. ~ 1793. X. 30: mint törvénytelent, körlevélben eltiltotta az ogy-en kívüli adományozást (ezért 1794. II. 13: a kir. ~t megdorgálta). XI. 12: a M. Udvari Kancellária megtiltotta a vmi közgyűléseknek, hogy e körlevélről tárgyaljanak. 1796–: a pataki ref. koll. gimn-i oszt-aiban egyes tárgyakat – elsőként hazánkban – m-ul oktatták (ami 1830 után általános, 1844: törvényesített a kat. és prot. gim-okban). 1797: kiadták Tóth Pápai Mihály: Gyermeknevelésre vezető útmutatás c. művét. – 1802: létesítésekor a kassai ppség Egertől átvette Abaúj, Sáros és ~ egyh.igazgatását, Eperjesen 1816: gör. kat. pp-séget alapított a kir. 1806: megkezdték a ref. koll. főépületének építését. A 6 és fél é. fogságából ekkor szabadult a m. jakobinus mozg-i részvételéért elítélt Kazinczy Ferenc (1759–1831). Széphalomról kezdte újjászervezni a hazai irod. életet. Kiterjedt levelezésével ébren tartotta az irod. hagyományait, műveket fordított, nyelvművelési mozgalmat indított. 1811: Patakon adatta ki Tövisek és virágok c. epigramma-gyűjteményét. (Széphalmi kúriája helyén Kazinczy-emlékcsarnok). 1809: nemesi fölkelőinek hősi emlékét Újhely főterén őrző oszlop, az első ilyen műemlék hazánkban. ~ közgyűlésén az ellenzék 1823. VIII. 18: nem engedte fölszólalni Lónyay Gábor kir. biztost, aki XII. 15: lefogatta a vm tisztikarát és megkezdték a vm-ben az erőszakos újoncozást, ezzel letörve a vmi ellenállást. 1824: Patakon megjelent Kövy Sándor: A m. polgári törvény, 1829: Balásházy János: Tanátsolatok a magyarországi mezei gazdák számára c. műve. – 1828: (Erdő)Bénye 381 házában 2909 fő – Buttka 168 házában 1275 fő – Dobra 90 házában 685 fő – Gálszécs 208 házában 1504 fő – (Király)Helmec 168 házában 1232 fő – Homonna 364 házában 2666 fő – (Bodrog)Keresztúr 238 házában 1746 fő – Lelesz 224 házában 1609 fő – (Olasz)Liszka 350 házában 2556 fő – Mád 772 házában 5644 fő – Megyaszó (Alsó és Felső) 280 házában 2067 fő – (Nagy)Mihály 291 házában 2118 fő – (Sáros Nagy)Patak 689 házában 5088 fő – Szerencs 313 házában 2196 fő – Szinna 140 házában 1021 fő – Sztropkó 304 házában 2250 fő – Tállya 736 házában 5408 fő – Tarcal 421 házában 3127 fő – (Tőke)Terebes 403 házában 2906 fő – Tokaj 378 házában 2713 fő – Tolcsva 501 házában 3629 fő – (Sátoralja)Újhely 875 házában 6548 fő – (Bodzás v. Nagy)Újlak 155 házában 1172 fő – Varannó 196 házában 1494 fő – Zemplén 103 házában 773 fő – Zombor 141 házában 1045 fő – a 28 mezővárosában, 423 falujában, 115 pusztáján 280.198 fő élt. – Kossuth Lajos (1802–1894) ~i összeíróbiztos, 1828: a vm-t bejárva tapasztalta a önkényuralom elleni növekvő elégedetlenséget. 1830. XII. 28–1831. I. 28: a kolerajárvány miatt lezárták a galiciai határt. 1831. I. 24: Újhelyt megalakították a kaszinót. V. 29: a kolera ellen az ÉK-i határon ismét kordont állítottak. VII. 25: Szécskeresztúron a járvány ügyében intézkedő szolgabírót a falusiak elűzték. A kolera elleni "gyógyszerekkel étető" intézkedéseket a pánszláv agitátorok "eljönnek a moszkák és ők lesznek az urak hóhérjai, szegénység atyjai, papok mostohái" bujtogatása, a nemesi porták kifosztása, lakói bántalmazása, irataik elégetése, stb. m-ellenes tót parasztfölkeléssé dagasztotta (→koleralázadás). Terebesen VIII. 5: katonai sortűzzel oszlatták szét a lázadókat, mely a Tapoly völgyéből átterjedt a Hernád vidékére Sáros és Szepes vm-re egészen Svábócig, csak VIII. végére sikerült letörni. X. 3: a kolerazárlatot föloldották. XI. 4: kir. rendelete megtiltotta a lázadásban résztvevő parasztok elleni statáriális ítélkezést (köztudomású volt, hogy a lengy-ek mellett kiálló m. nemesek ellen orosz ügynökök bujtogatták a szláv parasztokat). XI. 8-ig 119 halálos ítéletet hoztak a gyilkosok és rablók ellen, ~ben 64-et, [köztük 5 bocskoros m. nemest], (Szepesben 47-et, utóbb még 32-t, Gömörben 4-et, Abaújban 3-at, Sárosban 1-et), kb. 4000 lázadó ellen indítottak eljárást. ~ sóskúti járásában 907 főt, (köztük 120 nőt) ítéltek el, többségüket (a nőket 12–25) a ffiakat 80 vessző, 70 bot, ill. 60 korbácsütés (2 részlet esetén 100 bot ill. 120 vessző) után elengedték. A nemesek lázadók elleni kártérítési perei még 1848: is tartottak. – 1845. VI. közepétől tartó esők tetőzéseként VIII. 3: Liszka, Patak, Tolcsva, Újhely szőlőit elverte a jég, VIII. 5: Tarcalon 1 ó. alatt a jeges zápor beverte az ablakokat, a levert szőlőt, gyümölcsöt az utcákon sodorta. – 1848 Andrássy Gyula gr. ~ követe tagja volt azon ogy-i küldöttségnek, mely III. 16: Bécsbe vitte az ogy. határozatait. Ogy. követei 1848. IV.–1849. VIII: Szirmay Ödön (liszkai), Budai András (mádi), Lónyai Gábor (megyasszói), Molnár György (terebesi), Sennyei Pál br. (helmeci), Szirmay József gr. (nagymihályi), Kazinczy Gábor ([sátoralja]újhelyi), Luzsénszky János, br. (homonnai). – 1849. I. 22: Klapka György (1820–1892) serge (8000 ember, 30 ágyú) a Tarcalnál visszaszorította Schlick altábornagy osztr-jait (7000 ember, 20 ágyú). I. 23: a Bodrogkeresztúrnál támadó cs-iakat Sulcz Bódog (1804–1885) őrnagy honvédei 8 órás ágyúharc után megfutamították. Mádon, Tállyán keresztül Schlick Bodrogváralja felé hátrált; I. 31: Tokajnál Klapka (8000 ember, 30 ágyú). Schlick hadtestét (12.000 ember. 36 ágyú) megállította (3 halott, 11 sebesült) így az a tiszai átjárót megszerzni nem tudta. VI. 28: Tokajnál a 2000 nemzetőr 50 halott és sebesült árán föltartóztatni próbálta Kusnecov tábornok 5000 oroszát (2 halott, 8 sebesült), eredménye VII. 29: Görgei Artúr (1818–1916) serege Tokajnál átkelve, megindult Arad felé. – 1850/60: az önkényuralmi rendszer ~t Szepes, Sáros, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Abaúj-Torna és Gömör vm-vel a Kassai Kormánykerületbe osztotta. A közigazg. reform a vmi határ menti, ún. kétlaki közs-eket Golop falut Abaújból, Fiast és Tapolybisztrát Sárosból Zemplénbe osztotta, Dricsna, Sztaskóc, Vladicsa, és Tapolyhermány ~ből Sáros vmbe került; ide tartozott a zempléni Kubulnyica és Györgyös is. – 1857 őszén megnyitották a pataki ref. tanítóképzőt (1869–1923: áll-i, újra 1929–48: ref.) 1859. X. 31: Patakon a 4 ref. egyh.ker. vezetői elhatározták, hogy a IX. 11: megjelent protestáns pátens rendelkezéseit (minden egyh. tisztség csak áll. jóváhagyással tölthető be) nem tartják be. 1860. VII. 8: a pataki ref. koll. 300 é. jubil. ünnepe nemzeti tüntetés lett. IX. 5–7: Leányvár népe föllázadt a birtokrendezések végrehajtása miatt. A Bach-korszak bukásával visszaállították az eredeti közigazgatást.1861 őszén megnyitották a pataki ref. jogakad-át. 1869: a népszámláláskor ~ 9 járása, 449 önálló és 58 kapcsolt közs-ében (507 településén) 298.319 fő élt, ezzel a 63 vm. között népességével a 12.) – Céheinek említése (17 helységben, ill. a több városra és vm-re kiterjedően): Bánóc1672: kalapos, Gálszécs 1633: varga (cipész), 1742: szabó, szűcs; Homonna 1579, 1679: fazekas, 1609, 1679: szabó, 1642: csizmadia, 1640: szűcs, 1679: takács, 1679: varga (cipész), 1718: kovács, lakatos, szíjgyártó, 1753: kovács, lakatos, szíjgyártó, pék; (Bodrog)Keresztúr 1721: csizmadia, 1721, 1804, 1850: szabó, 1815: kádár, ?: vegyes; (Olasz)Liszka 1610, 1850: szabó, 1646: csizmadia, 1647: szűcs; Mád 1724, 1795: csizmadia, 1724, 1774: szabó, 1813: kádár, 1815: bognár, kovács, ?: pék, szabó, varga (cipész); Nagymihály 1651: varga (cipész), 1674: gombkötő, szabó, szűcs, 1677: mészáros, 1698: csizmadia; Sárospatak 1569, 1659, 1848: szabó, 1578: ötvös, 1603: szűcs, 1607: borbély, 1608, 1751, 1827: csizmadia, 1608, 1838: lakatos, 1616, 1776, 1840: szíjgyártó, 1648, 1730, 1852: kovács, 1709: gombkötő, 1720: mészáros, 1720, 1841: varga (cipész), 1723, 1809: fazekas, 1727, 1828: kővágó, 1771: asztalos, 1775, 1825: vegyes, 1779: kádár; Sztropkó 1583: vegyes; Tállya 1642: csizmadia, 1653: varga (cipész), 1727: szabó, 1802: kádár; Tarcal 1725, 1836: csizmadia; (Tőke)Terebes 1692: csizmadia; Tokaj 1557: borbély, 1610: kardkészítő, lakatos, szíjgyártó, 1647, 1777, 1832: csizmadia, 1689: gombkötő, 1701, 1847: szabó, 1816: kádár, 1816, 1852: szűcs, 1852: asztalos, lakatos, üveges, 1852: bognár, kovács, 1852: szíjgyártó, tímár, ?: mészáros; ?: lakatos, puskaműves; Tolcsva 1825: csizmadia; (Sátoralja)Újhely 1603, 1722: szűcs, 1639: varga (cipész), 1661: szabó, 1686, 1779, 1835: csizmadia, 1686: asztalos, késgyártó, lakatos, üveges, 1799, 1812: tímár, 1817: ács, kőfaragó, kőműves, 1835: kötélverő, szíjgyártó, 1835: vegyes, 1842: asztalos, ?:bádogos, lakatos, puskaműves, ?: gubás, ?: takács; (Sátoralja)Újhely és Sárospatak 1727: lakatos; Varannó 1570, 1679, 1837: varga (cipész), 1613, 1640: szabó, 1725: csizmadia; 1721: felsőmo-i 7 vm. Ezeket az ogy. 1872. II. 27: a teljes iparszabadságot biztosító 1872: 8. tc-kel megszüntette (pótlásukra alakultak az iparkamarák). – 1872. VI. 12: megnyitották a Sátoraljaújhely–Homonna–Przemysl „gácsországi vasutat”. – ~ben 1872–73: a kolerajárvány a lakosságot, Tokaj-Hegyalja 32 közs-ének a vinum regum, rex vinorum ‘királyok bora, borok királya’ 13.646 kh. ter-én, 1880–90: a filoxérajárvány a szőlőket pusztította, a tönkrement szőlősgazdák sokaságát kivándorlásra kényszerítette. 1873: ~ben a szerencsi, a tokaji, a sátoraljaújhelyi, a királyhelmeci (1882-: bodrogközinek nevezett), a gálszécsi, a nagymihályi, a varannói, a sztropkói, a homonnai járást átszervezve 1876: alakították a (10.) szirmai járást, 1905: a (11.) sárospataki, 1908: a (12.) mezőlaborci járást; ter-e e szervezésekkel változatlan maradt. 1876: 33. tc. vármegyerendezése ~t érintetlenül hagyta. Székhelye Sátoraljaújhely rendezett tanácsú város. 1880: ~ lakossága 277.575 fő (a 63 vm. között a 16.). A domborzati, közlekedési viszonyokat figyelembe vevő 1881: 63. tc. határrendezése az Abaújjal közös Golop falut, valamint Alsóregmec, Felsőregmec, Kisbányácska, Kiskázmér, Mátyásháza, Mikóháza, Vily (Vilyi pusztával), Biste és Felsőgolop közs-eket Abaúj vm-ből ~be; a Hernád jobbparti Külsőbőcs közs-et ~ből Borsod vm-be osztotta. A Sárossal közös Fias, Tapolybisztra, Tapolyhermány falvakat ismét egészében Sáros vm-nek juttatta, ugyanúgy, mint az 1850-60: is Sároshoz tartozott Kubulnyicán, Györgyösön és a hozzá tartozó Grodzin pusztán kívül Micsákot Tarbalypusztájával, Remenyét, Proszácsot, Mátyáskát, Vavrincet és Oroszvolyát is; a Sárossal közös Bukóc, Dricsna, Sztaskóc, és Vladicsa falvakat egészen ~hez; Boksa, Bukóc, Dricsna, Sandal, Sztaskóc és Vladicsa közs-eket Sáros vm-ből ~be; a Nagymihály szolgabírói székhely közelében fekvő, Unggal közös Izbugya közs-et Ung vm-ből ~be sorolták. 1883: Blaha Lujza (1850–1926) vendégszereplésével nyitották meg a sátoraljaújhelyi színházat. A Bodrog jobb parti Sáros-Nagy-Patak és a bal parti Sáros-Kis-Patak (1386 óta szerepelt a forrásokban) mezővárosokat 1883: Sárospatak néven egyesítettek. (1912: Józseffalvát, 1950: Bodroghalászt is hozzá csatolták). 1884: 7. tc. Erdőshorvátit, Komlóskát és Regéciháromhutát Abaúj-Tornából ~be sorolta. 1890: ~ lakossága 299.197 fő (a 63 vm. között népességével a 16.), Homonnán 1893: faipari szakisk-t, 1900: keresk. középis-t nyitottak. 1900: ~ lakossága 327.604 fő (a 63 vm. között a 15.), Sátoraljaújhelyt megkezdték a polg. isk-i okt-t. 1904: településneveit tözskönyvezték. ~t 1909: földrengés sújtotta. 1910: 6282 km² ter. (a 63 vm. között a 11.), 58.836 lakóházában 342.730 fő (és 464 katona) élt (a 63 vm. között népességével a 17.); népsűrűsége: 54,57 fő/km²; anyanyelv szerint: 193,794 (56,54 %) m., 9749 (2,84 %) ném. [többségében jiddis], 92.943 (27,12 %) tót, 209 oláh, 39.033 (11,39 %) ruszin, 49 horvát, 7 szerb, 7410 (2,16 %) egyéb [lengyel, cigány, cseh]; vallása: 132.395 (38,63 %) r. k., 103.118 (30,09 %) g. kat., 67.557 (19,71 %) ref., 6822 (1,99 %) ev., 30 unit., 189 g. kel., 33.041 (9,64 %) izr., 42 egyéb. A magyarság 10 évi szaporulata 19.687 (11,3 %) fő; m-ul beszélt 219.032 (63,91 %) fő, a nem m-ok közül 25.238 (16,9 %) fő, a 6 é. fölüliek közül írni-olvasni tudott 176.282 fő. – 1899–1913: kivándorolt (főként Amerikába), 82.584 fő (a többsége ruszin), visszatért 26.763 fő, az 55.821 fős népvesztesége a 63 vm. között a legnagyobb. Az ogy-be 8 képviselőt küldött. Székhelye Sátoraljaújhely rendezett tanácsú város (1868 házában 19.780 fő, ebből 273 ném., 478 tót, 30 oláh, 31 ruszin, 7 horvát, 2 szerb, 145 egyéb anyanyelvű), 26 nagy- és 423 kisközs. 2000-nél több lakosa 25-nek volt; népesebbek Sárospatak 9427 (58 ném., 19 tót, 3 oláh 1 ruszin), Nagymihály 6120 (3.792 m., 542 ném., 1586 tót, 25 ruszin), Szerencs 6101 (41 ném., 31 tót, 124 egyéb), Tokaj 5105 (33 ném, 16 tót, 27 egyéb), Homonna 4508 (1.724 m., 952 ném., 1389 tót, 59 ruszin, 380 egyéb ) lakossal. 427 km. vasút, 303 km. állami út, 776 km. that. út és 764 km. községi út (utóbbiból 227 km. kiépítetlen). Csak a Tisza hajózható; a csehek 1919: a békeelőkészítéskor az 56,6 km hosszú, Bodrogba ömlő Ronyva patakot hajózhatónak jelölték; [Mo-nak hagyott része 24,6 km.] ~ben 950 tanint. oktatott Sárospatakon ref. jogakad., hittani int., gimn., tanítóképző; Sátoraljaújhelyt piar. gimn., Tarcalon vincellérképző, Homonnai műfaragó-isk., 5 ipari és keresk. isk., 11 polg. isk., 11 iparos és 1 keresk. tanoncisk., 462 elemi, 371 ismétlő és 41 gazd. népisk. és 42 kisdedóvó. A 6 é. fölüliek 61,6 %-a tudott írni és olvasni, 7.883 tanköteles gyermek nem járt isk-ba. A szellemi élet közp-ja Sárospatak és Sátoraljaújhely. – Lapjai: Sátoraljaújhelyt: Hegyalja/Zemplén/Zempléni Lapok (1870. I. 4.–1944. X. 25.), Gazdasági Értesítő (1880. –1891. III. 28., 1893. VII.–1916. XII. 1.), Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez (1895. X. 1.–1928. VII/XII.), Felsőmagyarországi Hírlap/Újhelyi Hírlap (1898.XI. 9.–1947. XI. 28.), Zemplénvármegye Hivatalos Lapja (1902. III. 15.– 1950. III. 14.), Sátoraljaújhely (1907. I. 1.–1914. IX. 27.), Zempléni Újság (1919. VIII. 15–1936. V.), Zemplénvármegye (1920–1938. VI 29.), Sárospatakon: Sárospataki Füzetek (1857. IV/VI.–1869. VI., 1904: 1. sz.–1905: 2. sz.), Sárospataki Lapok (1881. XII. 10.–1905. I. 10.), Sárospataki Ifjúsági Közlöny (1884. IX. 15.–1948. I/III.), Sárospatak (1900. X. 21.–1902. XII. 25., 1920. IX. 18.–1938. XII. 12.), Sárospataki Református Lapok (1905.VII. 2. – 1948. XII. 15.), Sárospataki Hírlap (1916. VII. 1.–1928. II. 12.), Határszéli Újság (1933. VII. 19.–1944. X. 18.), Szerencsen: Zemplén-Hegyalja (1893. I. 5.–1919. III. 22.), Hegyalja (1931. VIII. 20–1940. VIII. 8.), Új Hegyalja (1941. VII. 28–1944. IX. 26.), Zempléni Fáklya (1941.V.–1944. VII.) – Tokajban: Tokaj- Hegyalja Borászati Érdekei (1866. II. 27.–XII.11.), Tokaj és Vidéke (1904. VIII. 25.–1914. VII. 19.), Tokaji Újság (1902V. 1. – 1903. I. 4., 1914. I. 1.–VIII. 20.), Zemplén-Tokaji Újság (1906. II. 20.–VIII. 29.) – H. Kuffner K. u. K katonatiszt: Nás stát a svétovy mír (Praha, 1918) művében a cseh élettér részeként Moson, Komárom, Esztergom, Heves, Abaúj-Torna, ~ és Szabolcs vm. egészét, Sopron, Győr és Borsod vm. nagyobbik felét (Miskolccal) s a Pilis vidékét (lehetőleg Budával együtt) követelte. Mo földarabolásának szándékát és mértéke ekkor már nem volt titok, ezt az antantbarát Károlyi Mihály (1875–1955) köre és kormánya, elodázó, tehetetlen beletörődésével a lakosság akaratát semmibe véve kiszolgálta. 1918. XI. 9: Ungvárt a Rutén Nemz. Tanács alakuló ülésén bejelentette, hogy ragaszkodik Mo. ter-i sérthetetlenségéhez. 1918. XI. 12: Scrantonban (Pa., USA) a Ruszinok Amerikai Néptanácsa megszavazta „az ősi ruszin területek” Szepes, Sáros, ~ (1910: 11,39 %), Abaúj, Borsod, Gömör, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vm. Csehszl-hoz csatolását „széles jogkörű autonómiával”. XI. 24: a Keleti Tót Nemzeti Tanács Mo. integritását kívánva elvetette a Csehsz-hoz csatlakozást. 1918. XII. 1: Bpen a ruszin Szabó Oreszt (1867–1944) ungi kormánybiztost nevezték ki Szepes, Sáros, ~, Abaúj-Torna, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vm. ruszinlakta ter-einek kormánybiztosává. XII. 3: Vyx fr. alezredes jegyzékére – mivel a m. csapatokat a →Katonatanács szétzüllesztette, Bartha hadügymin. megbízásából a pozsonyi ker-i parancsnokság és Milán Hodzsa cseh-tót követtel megállapodott a Dévényújfalu–Szentgyörgy–Galánta–Verebély–Bát–Korpona–Gács–Nyusta–Nagyrőce–Gölnicbánya–Lemes–Gálszécs–Szobránc–Homonna–Mezőlaborc ideiglenes határvonalban, mely ~ ÉNy-i részét érintette. Károlyi Mihály kormánya XII. 4: elrendelte a Felvidék kiürítését. XII. 6: a Hodza-Bartha megállapodással kijelölték a csehszl.–m. határt. A csehszl. közt-ot ellenző, a cseh megszállást megelőzendő, XII. 11: Kassán a Keleti Tót Nemz. Tanács kikiáltotta a Tót Népközt-ot. XII. 23: az újabb Vyx jegyzék kiüríttette a Duna–Ipoly–Ung vonalat az Uzsoki hágóig. XII. 25: a 10. néptörvény Ruszka Krajna néven Munkács központtal önkormányzatot adott a hazai ruszinoknak. 1919. I. 11: Kassáról indulva a csehek megszállták Tőketerebest, Nagymihályt, Varannót, I. 13: Ungvárt s az Uzsoki hágót. – 1919. IV. 7: Sárospatakon az ellenforr-at szervező Becker András (27 é.) földműves letartóztatásakor egy vöröskatonát lelőtt, többet megsebesített, a sárospataki városháza vasrácsára fölakasztották. Az ekkor letartóztattak kb. 20 főt, köztük Riskó József (kb. 45 é.) gazdát, akit IV. 9: a sátoraljaújhelyi Kossuth szobor előtt nyilvánosan akasztották föl, uo. IV. 22: Papp József (kb. 63 é.) szatmárcsekei lakost (holttestét meggyalázták), e napon vmház udvarán Jónás Aladár (42 é.) dolhai szolgabírót lőtték agyon. (Gyilkosaik közül 1920. IV. 6: Vasó Györgyöt, Kiss Lászlót, Czábóczky Mihályt, és Talpas Ferencet kivégezték, Hencz Miklóst halálra ítélték (kegyelmek kapott), Galamb Józsefet, ifj.Serbán Jánost életfegytiglani, Morvai Edét, Bartos Bélát, Molnár Józsefet, Kovács Gyulát és Hastrák Jánost 15–15 é., Kuzsmiczky Pétert 10 é. fegyházra, Sepsz Ferencet 10 é. fogházra ítélték. Szerencsen Szolnoki Pál földművest ismeretlen terroristák, Tiszaucon Tóth Lajos földművest Szántó Ignác különítménye lőtte agyon. – A csehek foglalása ellen a kommün a Sajó–Rima vonalat, Miskolc környékét, a Sátoraljaújhely–Legenye–Alsómihályi vidékét és Ungvár D-i részét igyekeztek tartani, hogy fő vasúti vonalakat és toborzási területeiket biztosítsa. IV. 16: az oláhok bevonultak Kárpátaljára, de IV. 20–26: a csehek kiszorították őket. IV. 23: Sátoraljaújhelytől 20 km-re ÉK-re, a Tapoly balparti Málca közs-nél a demarkációs vonalon át a csehek kb. 5 km-re előnyomulva, elfoglalták az Ung jobbparti Abarát és azon közs-eket, amelyeket 10 nappal azelőtt már egyszer megszálltak, de ellentámadásra kiürítettek. Ungvártól 4 km-re DNy-ra átkeltek az Ungon és megszállották Őrdarmát. IV. 24: a Legenye–alsómihályi vasútelágazást a csehektől visszafoglalták, de ettől É-ra Kolbása közs-et a csehek megszállták. Abara, Petrik, Nézpest közs-eket is megtartották. IV. 26: elrendelték, hogy a Csap és Tokaj között a fosztogatókat a sátoraljaújhelyi direktórium fogdossa össze és küldje Szerencsre, a Tokaj és Poroszló köztieket a miskolci derektórium Miskolcra, IV. 30: a csehszl. csapatok bevonultak Sátoraljaújhelyre, V. 1: a Bodrogközbe, az oláhok elérték a Tiszát; már ismert volt, hogy a csehek egész ~t kívánják; ekkor jelentette be Kun (Kohn) Béla (1886–1938), hogy a tanácskormány "nem áll a területi integritás alapján, nincsenek hódító törekvései". A m. Vörös Hadsereg ellentámadásakor visszafoglalta VI. 1: Szerencset, VI. 4: Tokajt, VI. 5: Sárospatakot és Sátoraljaújhelyt, VI. 13: a békekonferencia közölte a legújabb demarkációs vonalát a csehszl.–m. és a csehszl.–oláh határról, VI. 14: a népbiztosok megszavazták, hogy a Tiszántúl oláh kiürítéért cserébe, kiürítik a Felvidék visszafoglalt részet. VI. 23: a csehekel fegyverszüneti egyezményt kötöttek, VI. 30: megkezdték a csapatkivonást a Felvidékről, annak ellenére, hogy az oláhok maradtak az elfoglalt ter-eken. VII: a cseh csapatok megszállták ~ É-i részét, VII. 20: a fegyverszünet be nem tartása miatt a m. Vörös Hadsereg Tokajnál átkelt a Tiszán, támadásuk napok alatt összeomlott; VIII. 1: a kommün megbukott, a népbiztosok az államkasszával Bécsbe menekültek. – A megszállt ~ben 1919. VIII. 12: a csehszl. kormány közölte az Központi Orosz Nemz. Tanácscsal, hogy a ruszin autonóm tart. kormányzójának kinevezésekor állapítják meg a tótok és ruszinok közötti határt: utóbbiakhoz fog tartozni Szepes vm. ólublói járása, Sáros és ~ É-i része, Ung É-i és K-i része, egész Bereg, Máramaros és Ugocsa vm. (a határok kijelölése elmardt) – 1920. IV. 4: a →trianoni béke ~ 6282 km² ter-ének É-i részét, 4506,28 km² (71,74 %) ter-ét (a gálszécsi, a homonnai, a mezőlaborci, a nagymihályi, a szinnai, a sztropkói és a varannói járások egészét, a bodrogközi és sátoraljaújhelyi járásokat részben) 373 községgel (népsűrűsége 47/km² ), össz. 209.763 lakossal Csehszl-nak juttatta; ebből 63.372 (30,21 %) m., 9179 ném., 91.135 tót, 161 oláh, 38.959 ruszin, 22 horvát, 3 szerb, 6932 egyéb anyanyelvű, 78.946 (37,64%) r. k., 85.714 g. kat., 21.623 ref., 5167 ev., 55 g. kel., 9 unit., 18.240 izr. 9 egyéb vallású. A meghagyott 1775 km² (28,3 %), 1920: 136.159 lakossal (népsűrűsége 76,71/km²) szervezték meg Csonka-Zemplén vm-t Sátoraljaúhely rendezett tanácsú város székhellyel, melynek a „hajózható” Ronyva patak balparti Kisállomása és környéke (Sloveské Nové Mesto néven) csehszl. határátkelőhely lett. Mivel a vm. székhely Mo-on maradt, levéltárát megtarthatta. Lakói közül 132.020 (96,96 %) m., 1285 ném. (0,94 %), 1526 tót (1,12 %), 699 ruszin (0,51 %); a nem m-ok közül 3199 (77,3 %) beszélt m-ul. 55.187 (40,5%) r. k., 17.908 (13,2 %) g. kat., 46,181 (33,9 %) ref., 1707 (13 %) ev., 14.858 (10,9 %) izr. ~ maradt 22 nagy- és 54 kisközs.ezek között 2000-nél több lakosú 18, legnépesebbek: Sárospatak 10.408, Szerencs 5851, Tokaj 5073 lakossal. A megmaradt részekre tízezrével menekültek az állásuktól megfosztott felvidéki m-ok (→vagonlakók) – 1921. III. 9: Ungvárt a kárpátaljai pártok képviselői követelték, hogy csatolják Podkarpatska Ruszhoz a Csehsz-hoz került ~ Abaúj, Sáros és Szepes ruszinok lakta részét (ezt megismételte New Yorkban IX. 21: a Ruszin Nemz. Tanács). VI: Nagymihályban a zempléni és ungi ref. lelkészek és egyh.gondnokok letették a csehszl. hűségesküt. 1922. VIII: az abaúj-zempléni ev. egyhm. Margócsy Aladárt választotta főesp-ének. IX. 21: Abaúj, Sáros és ~ ter-hez kapcsolták Ung vm. Szl-hoz tartozó részét, előkészítve a tót-ruszin határ kijelölését (amit nem végeztek el) X. 26: a 16 megszerzett megyét 6 nagymegyévé szervezték, a volt ~t a Kassa székhelyű és nevű nagymegyébe osztották. 1924. I. 2-: a Mo-ra utazók számára Sátoraljaújhelynél csak a csehszl. oldalon levő Kisállomáson volt vámvizsgálat. 1925. I. 4-: Ruszinszkóból a telefonbeszélgetéseket Mo-ra kérvényezés után csak Bp-tel és Sátoraljaújhellyel engedélyezték. 1928. VII. 1: a csehszl. nagymegyéket megszüntetve a pozsonyi Tartományi Hivatal alá rendelve É-Zemplénben királyhelmeci, homonnai, mezőlaborci, nagymihályi, sztropkói, tőketerebesi és varannói járásokat alakítottak. – 1930: megnyitották a sárospataki ref. gimn. angol tagozatát. Sátoraljaújhelyt 1930. I. 7: indított akcióra, hogy megszerezzék a munkácsi várból eltávolított Turul szobrot 1935. III. 31: Pozsonyból közölték: anyagát egy cseh hősi emlékműbe olvasztották. – 1932. V. 15: a ruszin éhinség enyhítésére →Papp Lajos több mint 10 vagon élelmiszert küldött a g. kat. híveknek, de Sátoraljaújhelyt el kellett árvereznie, mivel a segélyt a csehek csak elvámolás után akarták beereszteni. 1935. IX: a sárospataki ref. gimn. tehetségkiválasztó munkát kezdeményezett, 1948: az isk. államosításáig évenként 2–5 falusi gyereket oktattak ingyen. – – Kárpátalján 1936. VII. 29: a Közp. Orosz Nemz. Tanács az autonómia ügyében írt memorandumban követelte, hogy a "kisorosz" nyelvet tegyék hivatalossá és csatolják Podkarpatszka Rusz-hoz a Szl-hoz tartozó ruszinlakta ter-et, [~ből] Királyhelmecet, Nagymihályt, Tőketerebest, Varannót, Homonnát, Mezőlaborcot. Szinnát, Sztropkót. – Az I. →bécsi döntés 1938. XI. 2: ~ 685 km²-ét (10,9 %-át) 41.956 lakossal visszaadta Mo-nak, erre XI. 2–4: a csehszl. hatóság tömegesen toloncolt zsidókat a Mo-nak ítélt ter-re; hátrahagyott javaikon a ludák pártmunkások osztozkodtak. XII. 15: Nagymihályon a zempléni és ruszinföldi g. kat papok egyh. ülésén elhatározták, hogy minden egyh. összeköttetést megszakítanak a huszti ap. nunciaturával. –– A m–cseh-szl. határmegállapító biz. (a lakosság kívánságát is figyelembe véve) 1939. III. 4: Mészpestet Mo-nak, III. 6: Barancsot és Velejtét Cseh-Szl-nak juttatta. 1939. III. 14–18: Kárpátalja viszacsatolásakor 618 km² (~ 9,8 %-a) 16.983 lakossal a teljes fölszabadított rész 1303 km² (20,7 %-a) egyesült 3078 km² (a teljes ~ 49 %-a) törzsterületével; ~ egy részét 1938: Ung vm-hez csatolták, ill. 1939: az Ungi Közigazgatási Kirendeltség része lett többsége a törzskvezés előtti néven. Az elcsatolt ter. 3204 km² (az eredeti ~ 51 %-a) Szl-nak maradt, amit Eperjes székhellyel és 10 járással Sáros-Zemplén nagymegyévé (upa arisko-Zemlínska) szerveztek. IV. 4: a Bpen aláírt m-szl. határrendezési megállapodás egyben a Kárpátalja–Szl. határt is megvonta (amit Prágából addig nem tettek), 74 ~i és Ung vmi közs. maradt Mo-nak (ruszin és tót többségű lakossággal). VI. 19: a visszacsatolt résszel kiegészített ~ isk-it a kassai tanker-be, az iparkamaráit 1941. III: a kassai kamarai ker-be osztották. 1941: ter. 2370 km² 201.968 lélek, népsűrűsége 85,2/km² anyanyelve 194.187 (96,15 %) m., 447 (0,22 %) ném., 6064 (3 %) tót, 57 oláh, 433 (0,21 %) ruszin, 5 horvát, 4 szerb, 95 cigány 332 jiddis, héber, 344 egyéb, ismeretlen; vallása: 83.253 (41,22 %) r. k., 32.254 (15,97 %) g. kat., 69.612 (34,47 %) ref., 1741 (0,86 %) ev., 103 unit., 190 baptista, 123 g. kel., 14.535 (7,2 %) izr., 357 egyéb. A városlakók aránya 1910: 5,8 %, 1920: 15,85 %, 1941: 9,6%.1942: az áll. utak hossza 93,2 km, a that-é 479,7 km, a közs-i 353,2 km, a vasútvonal 343,2 km. A Tisza teljes vmi hosszában, a Bodrog Zempléntől a Tisza-torkolatig volt hajózható. – Az 1944. II-i összeírás szerint, a II. →bécsi döntés után a Ro-ból menekült és kitelepített 204.519 főből ~ben 305 fő telepedett le. 1944. III. 22: a sátoraljaújhelyi börtön kb. 400 vegyes nemzetiségű (horv., m., oláh, ruszin, szerb, tót) pol. foglyából –2 börtönőrt megölve, 3-at súlyosan, többet könnyebben megsebesítve – 70-en kitörtek; közülük 54-et üldözés közben agyonlőttek, 11-et statáriális bíróság Kassán kivégeztetett. A Sárospataknál X. 13: ledobott ejtőernyős partizánokat (1 átállt m., 3 orosz) X. 28: elfogták, (a m. tag 1945–: rendőrként szolgált). 1944. XI. 22: Tokajt, XI. 27: Cigándot, XII. 3: Sátorljaújhelyt, XII. 14: Bodrogkeresztúrt, XII. 16: Sárospatakot, XII. 14: Szerencset szállták meg a szovjet csapatok. – A 3. Ukrán Front vezérkara XI. 13-: a 18–50 év közötti m. és ném. ffiakat 3 napon belüli jelentkezésre kötelezte, XI. 26: a megszállt Királyhelmecen (a Szl. Nemz. Tanács tiltása ellenére) járási m. nemz-i tanácsot alakítottak, mely Sátoraljaúhelylyel tartott kapcsolatot. XII: a megszállt É-Zemplénben a nemz-i biz-i választáson m-ok és ném-ek nem választhattak. XII. 1: a Bodrogközben „málenkij robotra” összegyűjtötteket elosztás előtt a sambori lágerbe vitték. XII. 23-ig a térség 57 (elszakított) falujából 2444 m. ffit hurcoltak a GULAG-ra ahol 1/3-uk elpusztult (érthető, hogy 1946. VII. 1: a →reszlovakizácós kérvények beadásának lejártakor, e vidék lakossága az átlagosnál nagyobb mértékben reszlovakizált). Mivel ~ben alig volt ném. lakos, de a tervezett számú ném-et szállítani kellett, akiknek családi neve „r” betűre végződött (pl. Bognár, Kádár, Molnár, Pintér, stb) azokat vitték el ném-ként (Hitler neve is „r”-re végződik). XII. 5: a Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsa elkobozta a csehsz. és m. áll-i vagyont. – 1945. I. 20: a moszkvai fegyverszüneti egyezmény (és 1947. II. 10: a →párizsi béke) az 1937. XII. 31-i határokat állította vissza, ~ ter-nek 10%-a a SZU-é, 65%-a Csehszl-é lett, ahol III. 6: a Tiso-korszak nagymegyéit fölszámolva visszaállították az 1937: létezett járásokat. – 1945: a földosztáskor 73 településen – a Győrffy-kollégista Hegedűs András (1922–1999) ~ min. biztosa ellenőrzésével – ~ elosztásra szánt földjéhöz elkoboztak 22 hazaáruló és nyilas 567 kh, 6 volksbundista 144 kh., 196 megváltott birtok 103.945 kh., 22 háborús szerzeményből igénybe vett 575 kh., stb, az össz. 341 elkobzott és megváltott birtokból 107.349 kh-at. A 17.782 földgénylő közül – a 15.554 jogosultból – 14.680 személy 57.851 kh-at kapott; a házhelyigénylő közül 15.175 fő (~ lakóinak 10,1 %-a) jutott földhöz; ~ 306.806 kh földjéből végül 125.920 kh-t (41 %) osztottak szét. 1945. XI. 4: a nemz.gyűl. választásokon a →Szövetséges Ellenőző Bizottság tudomásul vételével, a komm. és szoc.dem. pártvezérek a reakciósnak minősítettek százezreit megfosztották választójoguktól; a Borsod–Gömör–Abaúj–Zemplén választó ker-ben (92,4 %-os orsz. részvétellel) a Független Kisgazda Párt (FKgP) 183.266, a M. Komm. Párt (MKP) 60.913, a Szoc.dem. Párt (SZDP) 28.447, a Nemz. Paraszt Párt (NPP) 17.799 szavazatot kapott, ~ben az FKgP 66,9 %-ával, az 57,03 %-os orsz-os átlagánál jobban szerepelt; az MKP 12,88 %-ával, az SZDP 12.46 % ával, az NPP) 7,22 % ával az orsz. átlagánál kevesebb szavazatot kapott. – VIII. 2: a →potsdami értekezlet 13. cikke szerint „Magyarországon visszamaradt német lakosság, vagy egy része, Németoszágba történő áttelepítését végre kell hajtani”. ennek keretében XI. 30: a →Szövetséges Ellenőrző Bizottság 500.000 fő kitelepítését kívánta. 1941: a ~i népszámláláskor [Csonka-~-re vetítve] összeírt 104.328 lakosából a kitelepítendők névjegyzékén a 459 név közül 231 ném. anyanyelvű, 117 ném. nemzetiségű volt, ebből 45 svábot kitelepítettek, 91 elköltözött, meghalt, 25 hadifogoly, internált volt; 1949: a népszámláláskor ~ 97.794 lakójából 11 volt ném. anyanyelvű. A 4274/1949. sz. M.T. rendelettel megszüntették a svábok kitelpítését, a lakóhelyválasztási tilalmat és a munkavállalás korlátozásait, a 14/1950. MT. rendelettel minden állampolgári jogukat visszakapták. Az 1945. II.–1948. I. 14: létezett sátoraljaújhelyi népbíróság 1 főt halálra ítélt (kivégezték), 4 főt 5–15 évi kényszermunkára, 3 főt vagyonelkobzásra ítélt. 1947. VIII. 31: ~ben a →kékcédulás választáson a M. Függetlenségi Párt 92.788 (28,9 %), a Demokrata Néppárt (DNP) 38.886 (12,1 %), az MKP 83.113 (25,9 %), az SZDP 49.146 (15,3 %), az FKgP 24.102 (7,6 %), az NPP 19.363 (6,1 %), a M. Radikális Párt (MRP) 5.339 (1,7 %), a Függ. M. Dem. Párt (FMDP) 6.090 (1,9 %), a Polg. Dem. Párt (PDP) 1.389 (0,5%) szavazatot szerzett. Sátoraljaújhelyt 1947. X.–1949. VII. 10: a Kossuth Lajos, 1947. X.–1949. VII. 10: a Kádár Kata, 1947. IX.–1949. VII. 10: a II. Rákóczi Ferenc, Sárospatakon 1948–1949. VII. 10: a II. Rákóczi Ferenc, Tokajban 1947–1949. VII. 10: a Kossuth Lajos középisk. népi koll. működött. A vmrendszer fölszámolásakor a 4.343/1949. (XII. 14.) M.T. sz. rendelettel 1950. III. 16: hatállyal összevonták Abaúj vm-t és Borsod-Gömör vm-vel →Borsod-Abaúj-Zemplén megye néven. 88

Szirmay Antal: Notitia Historica comitatus Zempléniensis. Buda, 1804:328–331. (A tört-i részben az ispánok és alispánok, 1525–1798: ~i jegyzők névsora) – Nagy 1828:391. – Szeremlei 1867. I:241. – Századok, 1874:288. (Pesty Frigyes: ~i alispánok 1314–1657) – Csánki 1890. I:330. – Ballagi Géza: ~. Bp., 1893. – Adalékok ~ Történetéhez 1896:177. (Bodeczky Ede: ~ alispánjai 1560-tól máig), 1898:242., 1899:13. (Dongó Gyárfás Géza: Zemplén főispánjainak sorrendje. Szirmay Antal összeáll. nyomán) – Kéry 1899:758, 769. – Az 1910 é. népszámlálás. Bp., 1912:70.– Váry 1922:114. – Révai 1926. XIX: 655. – Edelényi-Szabó 1928:683. (10. sz. térkép!)– Az 1920. é. népszámlálás. 6. r. Uo., 1929:5. – Bánlaky 1929:24. köt. – M. stat. évkv. 1939:6., 1944:18., 1946:11. – Bonkáló 1940:59. – Zemplén vm. Szerk. Csíkvári Antal. Bp., 1940. – M. Stat. Szle 1944:399. (A Romániából menekültek és áttelepítettek száma 1941. febr-ban ... törvényhatóságonként) – M. stat. zsebkv. 1948:274. – Tilkovszky Lóránt: Az 1831. é. parasztfelkelés. Bp., 1955. – Az első mo-i népszámlálás 1784–87. 1960:272. – Mo. tört-i demográfiája 1963: Magyarország népessége a Honfoglalástól 1949-ig. Szerk. Kovacsics József. Bp., 1963. (Szabó István: Mo. népessége az 1330-as és az 1520-as évek között; Bakács István: A tör. hódoltság korának népessége; Pápai Béla: Mo. népe a feudalizmus megerősödése és bomlása idején 17111867; Thirring Lajos: Mo. népessége 1869–1949 között) – Fülöp Attila: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1842–1963. Miskolc, 1964. – Földreform 1945. Bp., 1965:88. – Bartha–Fekete Nagy 1973:355. – Tilkovszky 1974. – Céhkataszter 1975. II:271. – Tilkovszky 1978:353. – Balás 1984:58. – Fehér 1988:163. – Fehérváry 1990:148. – Regio 1992: 4. sz. (Dobos Ferenc: M-ok a tört. senkiföldjén. „Malenkij robot” a keletszlovákiai Bodrogközben és az Ung-vidéken) – Lőkkös 2000:297. – A mo-i ném-ek kitelepítése és az 1941. é. népszámlálás. Bp., 2004:331. – Fedinecz 2002. – Popély Árpád: A (cseh)szl. m-ság tört-i kronológiája 1944–92. Somorja, 2006. – Valóság 2008:10. sz. (Botlik József: A nemzeti önfeladás pol-ja: a Károlyi-kormány pacifizmusának csődje 1918 nov–dec-ében) – Popély Gyula: Felvidék 1914–1920. Bp., 2010.